A távcső

A távcsövem egy Sky-Watcher gyártmányú 254 mm tükörátmérőjű, 1200 mm fókuszú Newton rendszerű távcső .

Ezzel az átmérővel már lehetséges az emberi szem számára láthatatlanul halvány mély-ég objektumokat is észlelni, kb. 15 magnitudó fényességig. Az objektumok vizuális megtalálását egy 8*50-es keresőtávcső segíti. A pontos fókuszálást egy Crayford kihuzat segíti, amely 1:10-es áttételt tartalmaz a finomállítás érdekében. Némi utómunkával a kihuzat lerövidítésre került, hogy a fényképező miatti hosszabb fényút mellett is fókuszban legyen a fényképezni kívánt égi objektum.

Az EQ6 állvány

A Sky-Watcher EQ6 állvány Pro verzióját használom, amelyet a "sima" EQ6 upgrade csomagjával értem el. Ezzel az állvánnyal a fotózásra is alkalmas pontosság némi plusz munkával elérhető, de az ára még így is "made in China" marad. A plusz munka hasonló az új Dacia szereléséhez: szétszed, kitakarít, csapágyat kicserél, bezsíroz, beállít, kész. :-)

Az EQ6 Pro állvány ún. GoTo funkciós, azaz az álatala előre programozottan ismert több mint 13 ezer objektumra a mechanika beállítása után rá tud állni és követni is tudja azokat. Ez a SynScan vezérlő segítségével tehető meg, amely szoftvere az internetről frissíthető. A mechanika megfelelően pontos Pólusra és vízszintbe állítása esetén akár 2-3 perces záridejű fotók készítésére alkalmas a rendszer.

Fényképező

A fényképezés szempontjából sok lehetséges út van egy asztrofotós előtt. Sajnos a Hubble fotóit közelíteni kívánók annak árával is számolhatnak, de azért nem reménytelen a helyzet itt a Földön sem, akár egy rendesebb tükörreflexes digitális géppel sem.

Az asztrofotózás rövid lényege technikailag az, hogy minél fényérzékenyebb szerkezettel, minél sötétebb és tiszta, nyugodt légkörű helyről, minél hosszabb záridővel tudjunk rezzenéstelenül követni egy célt, a Föld forgása ellenére. Ehhez kell - sok egyeben kívül - a jó mechanikájú állvány és a jó fényképező. Léteznek szuper, asztrofotózásra szerkesztett CCD chipek, sajna az áruk is a szuper kategóriába tartozik. Jó kompromisszum a digitális fényképezők világa, különösen a Canon és a Nikon egyes -elérhető áru- modelljei. Én egy Canon 600D tipusú modellel rendelkezem, amely gép az asztrofotózás érdekében átalakításra került, azaz ki lett cserélve a CMOS-chip előtti szűrő egy infravörös felé közelítő szűrőre. Egy megfelelő adapterrel a gép az okulár helyére illeszthető, így gyakorlatilag egy olyan fényképezőt kapunk, ahol az objektív maga a távcső.

Webkamera

A webkamera az első fontos eszköz az asztrofotózásban, tekintettel arra, hogy relative olcsó szerkezet még egy digitális fényképezőgéphez képest is. Felhasználása sokoldalú. Vele lehet kitűnő képeket gyártani a Naprendszer fényes objektumairól, a Naptól a bolygókig.

Persze, nem mindegyik modell "lát" megfelelően a sötétben, így a drága "célgépeket" leszámítva leginkább egy-két Philips és Logitech modell jöhet szóba ilyen célra. Nekem egy Zwo ASI-178MC szines webkamerám van, amely amely USB3-as csatlakozóval rendelkezik.

A kamera maximális felbontása 3096*2080 pixel.

Autoguider

A részletgazdag, szép fotóhoz általában nem elegendő az 1-2 perces záridő, a halvány objektumok ennél többet igényelnek. A fent említett fényképezővel a gyakorlatban leginkáb 5-10 perces fotókat készítek, így nagyon fontos, hogy ennyi ideig is követni lehessen a kiszemelt célt, lehetőleg olyan pontosan, hogy a csillagok képe szép szabályos maradjon, ne nyúljon el, a Föld forgása ellenére sem. Az állvány saját mozgása ehhez önmagában nem elég pontos, ezért szükséges az autoguider. Én egy Starlight Xpress Lodestar autoguidert használok, ami gyakorlatilag egy érzékeny CCD kamera egy állvány-vezérlő elektronikával egybeépítve.

A vezetés lényege az, hogy a látómezőben található egyik csillagot nagyon pontosan követjük, az esetleges elmozdulást korrigáljuk. Ez manuálisan egy kettős szálkereszttel ellátott okulárral történik, de az autoguider estében az erre szolgáló szoftver tartja célkeresztben a csillagot, azaz az esetleges elmozdulást a szoftver érzékeli és a megfelelő irányú korrigáló mozgásra ad parancsot az állványnak. Jó estben a korrekció gyakorisága 0,1 másodperces is lehet, de az 1 másodperces reakcióidő is elegendő egy szép fotóhoz.

Off-axis guider

A fentiekben említett vezetéshez az autoguider számára szükséges csillagot általában kétféle módon szokás "kinyerni". Az egyik módszer az, hogy egy másik távcsövet szerelünk a főtávcső mellé, és ebbe helyezzük a vezető kamerát. Előnye, hogy mindig könnyen találni vezetésre alkalmas fényességű csillagot, hátránya, hogy nagyon megnövelheti a rendszer súlyát, azaz ronthatja a stabilitást, emellett a távcső költsége is jelentős lehet.

A másik módszer lényege, hogy a külön távcső helyett a főtávcső látomezejének széléből - egy a fényútba benyúló kis tükörrel - "lopunk" egy csillagot a vezetéshez. A vezető kamera - az autoguider - ilyenkor ennek az off-axis guidernek nevezett kis adapternek a nyílásában van. A módszer előnye a kisebb költség és az elhanyagolható súlynövekedés, hátránya, hogy néha nem egyszerű úgy beállítani a látómezőt, hogy kellően fényes csillag essen bele.

Kómakorrektor

A Newton tipusú tükrös távcső fizikájából adódik, hogy a látómező szélén található csillagok képe a parabola-tükör miatt elnyúlt, ún. kómás lesz. Ezt a nem kívánatos jelenséget hivatott kiküszöbölni a kómmakorrektor. Ez a nagyon finom lencserendszer korrigálja a tükör torzítását, ugyanakkor szinte nem okoz fényveszteséget.

Én egy Baader féle kómakorrektort használok, amelyet az off-axis guiderbe lehet csavarni, és azzal együtt lehet a Canon fényképezőre illeszteni. Gyakorlatilag ez a "komplexum" kerül az okulárkihuzatba fotózás esetén.

Okulárok

Az okulár a távcső minden várakozást felülmúlóan fontos alkatrésze! Nem tartottam fontosnak addig, míg nem láttam egy kommersz okulár és egy profi (drága is!), széles látószögű okulár által alkotott kép közti különbséget. Stílszerűen: Ég és Föld! Ettől az elemtől függ a szemmel látható kép minősége és a nagyítás. A távcső főtükrének fókusza fix, így az okulár cseréjével érhető el a nagyítás módosítása, miután azt az objektív (a főtükör) fókuszának és az okulár fókuszának a hányadosa adja. A látható kép minőségét, élvezhetőségét minden hihedelemmel ellentétben nem a nagyítás mértéke határozza meg döntően, sokkal fontosabb a rendszer konstrukciója, optikai elemeinek minősége, pontossága, fényereje és a kép kontrasztossága. Itt igaz a mondás: a kevesebb néha több!

Az okulárok praktikusan egy külön táskában kaptak helyet, ahol porvédetten és áttekinthetően tárolhatók. A koffer egy barkács-áruház szabvány kínálatába tartozik, csak kicsit testre lett szabva. :-)

Van még egy másik koffer is használatban, amely több rekeszből áll, és ebben kaptak helyet a különféle kábelek, adapterek, gyűrűk, csatlakozók, és az "off axis guider". Ez utóbbi különösen fontos "alkatrész", mert ő kell a komolyabb fotózáshoz. Ő helyettesíti a kiválasztott objektum követését elvégezni hivatott (immár elméletileg a második) távcsövet. Míg a főtávcső az állvány (és egyebek) segítségével követi a fényképezendő objektumot, addig a vezető távcső egy ehhez közeli csillagot tart a célkeresztjében vagy manuális segítséggel, vagy szoftveresen. Ezt a megoldást váltja ki az "off axis guider", amely egy kis részt "ellop" a látómező széléből, és egy ott található csillagot szoftveresen egy célkeresztben tartva korrigálja az állvány mozgását. Így - vezetéssel - lehet szép, éles, élvezhető képeket készíteni. Itt tartok, ezt szeretném mostanában megtanulni, hogy a jelenleg láthatóknál szebb képeket készíthessek.

A rendszer

A digitális fényképező mellett a számítógép jelentett nagy változást az amatőr csillagászok életében. Korábban csak csillagvizsgálókban elérhető minőséget lehet elérni "háztáji" körülmények között. Egy számítógéppel vezérelt rendszer sematikus rajzát láthatod a képen.

Leolvasható, hogy mi-mivel van összedugdosva, és hogy milyen sok madzag van láb alatt, ha az ember nekiáll fotózgatni az éjszakában. A távcső és állványa csak csatlakozó panel szintjén van jelölve, a kapcsolatok jelölése volt a fontosabb.

A sötétség nem csak a róka nagy barátja (ld: Vuk), hanem az amatőr csillagászé is, így mindezen eszközöket sötétben kell működtetni, a csillagok fényén túl egyéb fények általában nem kívánatosak. Nagy segítség a számítógép mellett az Internet, hiszen ott minden szükséges adat és program megtalálható, pl. események előrejelzése, időpontok, csillagtérképek, vezérlő és segédszoftverek. A sokféle eszköz és szoftver között az ASCOM platform teremt kapcsolatot, amely speciálisan csillagászati célú eszközök nyílt forráskódú drivereit szolgáltatja.

Összefoglalva: A mechanikai szerelés, beállítás (vízszint, kiegyensúlyozás, stb) és madzagolás után a számítógépen sokféle alkalmazást lehet és szükséges igénybe venni. Van segítség a pólusra állás pontos elvégzéséhez, a netről atomóra pontosság kapható, planetárium-program indítható, amellyel egérkattintással vezérelhető a rendszer. Sokféle alkalmazás található a fényképező és a webkamera vezérléséhez, a távcső vezetéséhez (guiding), a fókuszáláshoz. Csatlakoztatható GPS a hely és idő pontos beállítása érdekében, nagyon hasznos a vezetéknélküli gamepad, mert ezzel lehet a távcső mozgását (is) vezérelni, miközben például létráról kukucskál az ember az okulárba. Ha ezek után még fotózni is sikerült, akkor jönnek a képfeldolgozó, kép összeadó, zajszűrő, stb. funkciójú alkalmazások, hogy minél több kihozható legyen a nyersanyagból. Ennyi szerintem elég is az ügylet összetettségének érzékeltetéséhez, pedig még meg sem említettem egyéb speciális területeket, mint például a műholdak (ISS, űrsikló) fotózása. :-) A linkek menüpontban találsz mindezekhez utat, ha közelebbről érdekelnek ezek az alkalmazások.